ENT
   Ha bükklevelecskét bont a Tavasz,
           s ágakban nedv kering;
   Ha fény fut az erdei vadvizeken,
           s facsúcsot szél legyint;
   Ha jól kilépsz, s izlelgeted
           a csípős hegyi levegőt-
   Akkor gyere! Hozzám visszagyere!
           És mondd: Mily szép ez a föld!

 	   	      
ENTLÁNY
   Ha a Tavasz öleli a kerteket,
           s ígér künn dús aratást;
   Ha a szemed örül ahogy lát lebegő
           virágszirom-havazást;
   Ha zápor s napfény zuhog, s frissít
           csipkefinom levegőt-
   Én ittmaradok, sehova se megyek,
           nekem ez szép itt, e föld!


ENT
   Ha a Nyár a világon elhever,
           s aranyló délután
   Egy álom végre kibontakozik
           a fák alvó sudarán;
   Ha völgyet-hegyet, zöld vadont
           hűssel Nyugat szele tölt-
   Ide gyere! Hozzám visszagyere!
           S mondd: Itt legszebb a Föld!


ENTLÁNY
   Ha a Nyár gyümölcsöt érlel,
           s színezi a sok bogyót;
   Ha kalászok aranylanak,
           s táncolnak a víg aratók;
   Ha méz csurran, alma pirosul,
           s Nyugat kedves szele költ-
   Én heverek majd csak a honi Nap alatt,
           mert itt a legszebb ez a föld!


ENT
   Ha a Tél jön, a vad tél, mely hegyet,
           völgyet, ligetet letarol;
   Ha levelek hullnak, nappal Nap,
           éjjel csillag sehol;
   Ha a szél gyilkos hidegen fúj,
           ha vernek a fergetegek-
   Kiáltok hozzád, meglellek,
           s megint nálad leszek!


ENTLÁNY
   Ha a Tél jön, s vége a dalnak,
           és bekomorul ez a világ;
   Ha nincs több fény és munka sincs,
           s recseg sok száraz ág;
   Kereslek majd, és rád lelek,
           összetalálkozunk-
   És ólmos-esős ég alatt
           eggyüt vezet utunk!


EGYÜTT
   Nyugat felé vezető úton
           eztán együtt megyünk,
   Míg találunk egy földet, ahol
   megpihenhet szívünk.   

ENT

   When Spring unfolds the beechen leaf, and sap is in the bough;
   When light is on the wild-wood stream, and wind is on the brow;
   When stride is long, and breath is deep, and keen the
     mountain-air,
   Come back to me! Come back to me, and say my land is fair!


ENTWIFE
   When spring is come to garth and field, and corn is in the blade;