# A hashmark jel után lévő rész megjegyzésnek számít
# A bc programot alapjában véve 2 féleképpen lehet használni.

# Első mód: elindítjuk a programot egy terminálból, és
# a futtatni kívánt kódot beírjuk.

# Második mód: gedit filenév.txt
# paranccsal nyitunk egy fájlt, beleírjuk a kódot, majd
# bc filenév.txt
# paranccsal egy másik terminálból futtatjuk.
# Ekkor a kód lefutása után még van lehetőségünk
# használni a bc-t. Az igazi előny az, hogy sokkal könnyebb
# kijavítani a hibát gedit-ben.

# A bc ablak gyorsan bezárható CTRL-D billentyűvel, illetve
# ha végtelen ciklusba kerül, akkor CTRL-C paranccsal leállítható.

# Pár eltérés a Maple-lel kapcsolatban:
#                       MAPLE          BC
# függvény létrehozása: proc           define (és más a sorrend is, a define előre kerül)
# értékadás:            i:=3           i=3
# egyenlőség vizsgálat: i=3            i==3
# feltételre példa:     if i=3 then    if (i=3) { ...  }
# parancsok szerkezete: do ... end do  { ... }
# Modulo:               5 mod 2        5 % 2
# Értéknövelés:         i:=i+1         i++ VAGY ++i is jó, a két megoldás között eltérés most nem lényeges

# Ha egy if után csak 1 parancs jön, akkor a kapcsos zárójelet
# nem kötelező kirakni, de a példákban végig ki lesz rakva 
# mindenhol a könnyebb érthetőség kedvéért.

# Nem mindegy, hogy hova teszünk enter-t. A parancsok végére
# nem kötelező pontosvesszőt rakni, elegendő új sort kezdeni
# Az else előtt viszont nem állhat sortörés, a } jellel egy
# sorban kell lennie.

define sajatgcd(a,b)
{
if (b==0) 
{ return a;
} else 
{ 
  return sajatgcd(b,a % b);
 }

}	
print "A legnagyobb közös osztója 80-nak és 20-nak:\n";
sajatgcd(80,20);

print "\n";


print "Kétféleképpen tudunk kiíratni eredményt. \n"
print "Vagy a print paranccsal így:\n";
print 6;
print "\n";
print "Hátránya, hogy nem kezd új sort,\n"
print "vagy értékadás nélkül leírjuk az értéket:\n";
6
print "Számoljunk el 11-ig!\n"
i=0;
while(i<10)
{
 i=i+1;
 i;
}

print "\n";

print "Azon 100-nál kisebb páratlan számok listája,\n"
print "amik 7-tel osztva 4-et adnak maradékul:\n";
i=0;
while(i<100)
{
 if (i % 7 == 4 && i % 2 == 1)
 { 
 i;
 }
 i=i+1;
}

print "\n";

define fact(n)
{
 if (n==1)
{
 return 1;
} else
{
 return n*fact(n-1);
}
}


print "Melyik az a legkisebb n szám, amire 11^n>n! ?\n";
n=1;
while(fact(n)<11^n)
{
 n=n+1;
}
n

print "\n";

print "Játék a scale változóval:\n"
print "Ezen változó segítségével állíthatjuk be,\n"
print "hogy mennyi tizedesjegy pontosan számoljon.\n"

scale=0;
5/6;
scale=1;
5/6;
scale=100;
5/6;

print "\n"


# Fibonacci nem rekurzívan 

define fi(n){
auto a,b,c,i;
if (n == 1){ return 1; }
if (n == 2){ return 1; }
a=1;b=1
for(i = 3; i <= n; i++){
  c=a+b;
  a=b;
  b=c;
}
return c;
}

print "Példa for ciklusra bc-ben:\n"

for(i=0;i<10;i++)
{
 i;
}

# A működése egyszerű. Képzeljük el a for ciklust
# a következőképpen:
# for(1.rész; 2.rész; 3.rész)
# {
#  4.rész
# }
#
# Ugyanez a kód while ciklussal:
#
# 1.rész
# while(2.rész)
# {
#  4.rész
#  3.rész
# }
#
# Azaz a for első paramétere egy kezdeti beállítás
# a második paraméter a feltétel, amely teljesülése
# esetén a ciklus lefut. A 3. paraméter pedig a léptetés
# amely általában egy változó értékét növeli eggyel.