2007. március 1. csütörtök 16:15
T. M. Liggett illetve
F. Spitzer munkája nyomán tudjuk hogyan kell elsőszomszéd kölcsönható részecskerendszereket konstruálni abban az esetben, ha pozíciónként korlátos számú részecske megengedett. Ilyen modellre a leghíresebb példa az egyszerű kizárasos folyamat. A zero range folyamat viszont olyan modellre példa, ahol a pozíciónkénti részecskeszám nem korlátos. Amennyiben az ugrási ráta ennek a részecskeszámnak növekvő, de legfeljebb lineárisan növekvő függvénye, akkor a zero range folyamat konstrukcióját E. D. Andjel adta meg.
Azonban pár frissebb eredmény olyan zero range-szerű (igazából kőműves) modelleket helyezett előtérbe, melyeknek az ugrási rátája exponenciálisan függ a lokális részecskeszámtól. A fenti módszerek nem tűntek kiterjeszthetőnek erre az esetre, ezért
F. Rassoul-Aghaval,
T. Seppäläinennel és
S. Sethuramannal valószínűségi csatolásokon alapuló konstrukciót adtunk erre az esetre. Az előadásban összefoglalom a konstrukció főbb lépéseit, mutatok néhány nehézséget és azok megoldását, valamint néhány egyéb nehézséget, melyeket nem sikerült megoldanunk.