Ranschburg Jenő
	Második házasság

Anyu, én igyekszem a haragom
levetni.
Ha bánt, sírok, ha viccel, próbálok
nevetni.
De hidd el nekem: parancsra nem tudok
szeretni.

Tetszik nagyon, hogy katona, s tetszik
a rangja,
Ha megszólal, zúg, akár a templom
harangja,
-- de nem simogat meg úgy, mint apué --
a hangja.

Számodra nincsen nála jobb a föld
kerekén,
ha rád néz, olyan leszel, mint vaj a
kenyerén,
de én nem érzem apu melegét a
tenyerén.

Ha játék kell, nála ezt könnyedén
elérem,
ha érkezem, mint apu, úgy szalad
elébem,
de én nem látom azt a sugarat a
szemében.

Ha sétálunk, a kezem ott van az
övében,
ha elcsúszom, megkapaszkodom az
övében,
de én nem érzem apu jó szagát az
ölében

Azt mondja szeret, s csinál majd hozzá
kedvet is,
hogy vele éljek.  De apu jobb, ha
megvet is.
Nekem ő tízszer, százszor többet ér, ha
megver is!

Anyu, én igyekszem a haragom
levetni.
Ha bánt, sírok, ha viccel, próbálok
nevetni.
De hiába, ha megkérsz, sem tudom őt
szeretni!