Dion

Görögország általában jól ismert a magyar utazó előtt, különösen az a rész, ahol mi jártunk. Szaloninikitől délre 70 kilométer Katerini, amely mind közúton (Budapesttől európai főútvonalat követve), mind vasúton egyszerűen megközelíthető. Könnyen számos információ is található az országról és erről a vidékről. Általános tapasztalataim sem térnek el a közkeletű felfogástól. Az ország hangulatos, a görögök remek vendéglátók. A mediterrán táj kopárnak tűnik a mérsékelt égövi szemnek, mégis megragadó, a szigetekkel szabdalt, átlátszóan tiszta Égei-tenger pedig lenyűgöző. A szigetek kedves kis fehér házas építészete valóban érdekes, de a szárazföldek építészete is egységes képet mutat egyszerű, téglatest alakú épületeivel. A mediterrán munkamorálról alkotott közkeletű vélekedést azonban nem osztom. Nyáron, nagy melegben is dolgoznak a görögök: igaz, nem 8-tól 4-ig, hanem reggel 2-3 órát, majd a szieszta után délután ötkor ismét kinyitnak, és akár éjfélig vagy tovább is nyitva tartanak az üzletek. A Szalonikibe tartó vonatot pedig kétszer is azért késtük le, mert 9.50-kor értünk oda a rendkívül pontosan 9.48-kor induló vonathoz. Tehát a feltételezett mediterrán pontatlanság sem állta meg a helyét.
Két célpontról írok részletesebben. Az első Thessaloniki. Szaloniki a második legnagyobb görög város, déliesen telített az élettel. Piaca nyüzsgő, a halas és az olajbogyós pultok roskadoznak a rengetegféle és hatalmas mennyiségű árutól. Egyetemi város is lévén, kávézói tele vannak fiatalokkal. A legkirívóbb azonban, hogy Szalonikiben mennyire intenzíven él együtt a jelen és a múlt. A görög-római kor, Bizánc emlékei mindenütt ott vannak, miközben a 19. századi angol várostervezésnek köszönhető, párhuzamosan futó főutakat járjuk. A 20. századi épületek között régészeti ásatás zajlik, mert épp megint találtak egy több száz éves templomot. Szaloniki Észak-Görögország esszenciája: múlt és jelen, tenger (forgalmas kikötővel) és szárazföld, ipar és a mediterrán étkek piaca.

Szaloniki: ásatás az utca közepén

Szaloniki piac

A másik célpont: Dion. A város talán kevésbé ismert a magyar turista előtt. Dion neve nem változott - azon kevés települések egyike, amelyeket ősi időkbe visszanyúló alapításuktól fogva ugyanúgy hívnak, mint ahogyan ma; ilyen pl. még Róma.
Dion a makedónok fővárosa volt, felette az Olimposz hegye magasodik; ősi szentélyében mutatott be áldozatot Nagy Sándor is, miután legyőzte a perzsákat. Az ókori város maradványai ma egy régészeti parkot alkotnak. Ha Kateriniből busszal megyünk, a park pár perc gyaloglással elérhető a buszmegállótól. Az ősi Dion romjai mindent megmutatnak a régi görögök életéről. A város stadionja az olimpiai játékokhoz hasonló versenyeknek adott teret; jellegzetes félkör alakú színház romjait láthatjuk; a fürdők falán, a medencék alján (gyakran a tengeri világot utánzó) mozaikok. A templom romjai között istenszobrok. A szentély, ahol Nagy Sándor is bemutatta áldozatát, hatalmas félkör, mely az Olimposz hegye felé irányul. Aki érdeklődik a régi görögség iránt, annak Szalonikihez hasonlóan ide is érdemes ellátogatnia.

Dioni templomrom I.

Dioni templomrom II.

Bika-mozaik a fürdőmedence alján

Mozaik-maradványok a fürdőkben

A félkör alakú szentély, ahol Nagy Sándor is áldozatot mutatott be. Háttérben az Olimposz

vissza az oldal tetejére