Méges elhelyezéseire és fedéseire bizonyítottak sûrûségbecsléseket. Szabályos keresztpolitópban bizonyos nem túl nagy gömbszámokra megoldották a legsûrûbb gömbelhelyezés problémáját. Konvex testek maximális k-metszeteire bizonyítottak tételeket, illetve k+1 konvex test közös maximális k-transzverzálisa létezését bizonyították, k=1, d-1 esetére. Bizonyítottak tételeket síkgráfoknak adott csúcshelyzetekkel való beágyazásaira, síkbeli szakaszrendszerek metszési mintáira és sokszög kibogozhatóságára. Bebizonyították, hogy síkbeli görberendszerek metszési gráfjainak felismerése eldönthetõ probléma. Gömbökön és gömbfelületeken izospektrális metrikapárokat konstruáltak. Összehasonlíthatósági gráfok uniójára Ramsey-típusú tételeket bizonyítottak. Olyan síkbeli konvex halmazrendszerekrõl bizonyítottak tételeket, amelyekben bármely négy közül három metszi egymást. Bizonyítottak tételeket egyeneselrendezésekben monoton utakra és véletlen gráfok keresztezõdési számaira. A halmazelméleti és topológiai eredmények között számos új és érdekes olyan tételt bizonyítottak, amelyek segítségével folytonos leképezések a kompaktság és az összefüggõség megõrzése révén jellemezhetõk. Például olyan szorzattéren, amelynek minden tényezõje összefüggõ rendezett tér vagy összefüggõ és lokálisan összefüggõ M1-tér, minden reguláris térbe ható, kompaktságot és összefüggõséget õrzõ leképezés folytonos. Folytatták annak vizsgálatát, hogy a Shelah-féle PCF-elmélet használatával milyen következtetéseket lehet levonni a kontinuum számosságinvariánsai spektrumainak viselkedésére vonatkozóan. Vizsgálták, hogy milyen módon lehet majdnem diszjunkt halmazrendszereket maximálissá kiterjeszteni az alapmodell különbözõ generikus kiterjesztéseiben. Az információelmélettel kapcsolatban az információmennyiségek tulajdonságainak klasszikus témakörében új eredményeket értek el a geometriai tulajdonságok (információs vetületek) területén. Meghatározták a több felhasználó számára, korrelált források megfigyelése és nyilvános kommunikáció által, generálható titkos kulcs maximális méretét. A matematikán belüli alkalmazások területén a statisztikában vizsgálták a Markov láncok realizációinak tipikusságát és az MDL rend-becslés konzisztenciáját. Az ergodelméletben a „hány jövõbeli mérték lehetséges” kérdést vizsgálták. Kombinatorikában folytatták a gráfentrópia és gráfkapacitás alkalmazásaival kapcsolatos vizsgálataikat. Alkalmazási tevékenységet végeztek az adatvédelem és kriptográfia területén a digitális okiratok azonosításával és a digitális aláírás hazai levezetésével kapcsolatban. A számelmélet központi témája a prímek és prímosztók vizsgálata volt. Legyen P(n) az n szám legnagyobb prímosztója. Belátták, hogy csökkenõ hármasból (vagyis P(n-1) > P(n) > P(n+1), n<x) legalább x> 1/2 van. Megjavították a szomszédos prímek különbségére ismert felsõ becslést. Belátták, hogy több mint x/log>x2 olyan szomszédos prímszám-pár van x alatt, amelyek mindegyike 1 maradékot ad 4-gyel osztva. Bebizonyítottak egy ismert sejtést: legyen d=4p2+1 négyzetmentes. Legyen h(d) a Q(d1/2) kvadratikus számtest osztályszáma. Ekkor h(d)>1, ha p>13. A valószínûségszámítási és statisztikai kutatások során foglalkoztak magas-dimenziós biliárdok részletes geometriai vizsgálatával. Egyik legfontosabb meglátásuk, hogy a szingularitási sokaságok patologikus viselkedést mutatnak, görbületeikre nincs felsõ korlát. A görbületi korlátok hiánya szükségessé teszi a félig-szóró biliárdok alaptétele (lokális ergodicitási tétel) bizonyításának újragondolását, ezt algebrai szórótestek esetére dolgozták ki. Tovább folytatták a pontonkénti centrális határeloszlástétellel, valamint a pénzügyi matematikában fontos szerepet játszó ARCH és GARCH típusú idõsorokkal kapcsolatos vizsgálataikat. Az elõbbi területen azt az érdekes eredményt igazolták, hogy n-eknek egy kivételes, 0 logaritmikus mértékû részhalmazát megengedve, a nagy számok erõs és gyenge törvénye ekvivalenssé válnak. A GARCH sorozatok paraméterbecslésére vonatkozó klasszikus eredményeket kiterjesztették arra az esetre, mikor a kvázi-likelihood függvényben a normális sûrûségfüggvény helyett más sûrûségeket használnak, például az ei felújítási változók saját sûrûségét. Mint igazolták, ilyenkor a szokásos eljárásnál lényegesen erõsebb konzisztencia-becslés adható. Megvizsgálták továbbá azt az esetet is, mikor a likelihood függvényben az ei változók becsült értékeit használják, ami számos új jelenséghez vezet. Foglalkoztak a magánpénztárak mûködése során jelentkezõ aktuáriusi problémákkal. Javaslatot tettek a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a pénztári hozamok számítási módszereinek kibõvítésére. Javaslataikat az Aktuárius Társaság Altenburger Vándorgyûlésén is elõadta. Cikket írtak arról, hogy egy nyugdíjmodellezésben szokványosan alkalmazott feltételezés a nyugdíjváromány felül-becslését eredményezi. Pontonkénti határeloszlást bizonyítottak nem független valószínûségi változók maximumára. Újtípusú határeloszlástételt mondtak ki. Azt bizonyították be, hogy nagyon általános feltevések esetén független vektorok (normalizált) szorzatának, ahol az egyik koordináta egy kompakt, a másik koordináta egy nem kompakt csoporton veszi fel értékeit, van határeloszlása. Továbbá azt is állították, hogy a határmérték szerint a kompakt és nem kompakt koordináta független, noha semmilyen majdnem függetlenségi feltevést nem tettek az egyes valószínûségi vektorok koordinátái között. Ennek a függetlenségnek strukturális oka van, a kompakt és nem kompakt csoport értékû valószínûségi változók különbözõ viselkedése magyarázza meg ezt az eredményt. Folytatták a véletlen gráfokra vonatkozó dinamika vizsgálatát: egy új potenciál optimalizálására dolgoztak ki módszereket. Új módszert dolgoztak ki úgynevezett microarray-mérések statisztikai vizsgálatára. Foglalkoztak a potenciális energia fogalmának általánosításával úgy, hogy az a statisztikában is alkalmazható legyen. Ezt alkalmazták is normalitásvizsgálatra, függetlenségvizsgálatra és más nemparaméteres problémákra. Megmutatták, hogy ha egy valószínûségi mérték értékkészlete az egész [0,1] intervallum vagy legalább egy [0, a] intervallum, ahol a > 0, akkor a megfelelõ valószínûségi mezõben létezik végtelen sok nemtriviális független esemény. A Szegedi Tudományegyetemen algebra és számelmélet támákból teljes leírást adtak véges alaphalmazon azokra a klónokra, amelyeket a klónháló minden, az alaphalmaz permutációja által indukált automorfizmusa fixen hagy. Megmutatták, hogy a modularitásnál erõsebb hálóazonosság esetén Malcev-feltétellel jellemezhetõk azon varietások, amelyek kongruenciahálóiban a tekintett hálóazonosság teljesül. Megadtak egy algoritmust, amely polinom idõben megoldja a véges részbenrendezett halmazok kiterjeszthetõségének problémáját, ha a részbenrendezett halmazon létezik totálisan szimmetrikus, idempotens, monoton mûvelet. Továbbá általánosították Pratt és Tiuryn koronákra vonatkozó tételét. Bebizonyították, hogy minden lokálisan inverz, E-tömör félcsoport beágyazható teljesen egyszerû félcsoport inverz félcsoporttal vett lambda-szemidirekt szorzatába. A McAlister-Lawson-féle struktúraelméletet pedig lokálisan inverz félcsoportok egy másik fontos részosztályára sikerült általánosítani. Analízisben Fourier-sorokkal kapcsolatos 5 függvényosztály ekvivalenciáját sikerült bizonyítani. Ezek vizsgálata korábban egyedileg történt, egymás általánosításaiként kezelték õket. Egy új spektrális jellemzõ, a kontrakció ún. kvázianalitikus halmazának bevezetésével új tételek születtek operátorok szerkezetére és hiperinvariáns altereinek létezésére vonatkozóan. Funkcionál-differenciálegyenletekre bizonyítottak stabilitási tételeket olyan Ljapunov-Kraszovszkij-funkcionálok segítségével, amelyek deriváltja szemidefinit. A vizsgálatokban két különbözõ definitségi fogalmat használtak. Fejér Lipót és Lukács Ferenc klasszikus tételei közös általanosítást nyertek kétváltozós korlátos változású függvény ugrásainak meghatározására. Bizonyítast nyert az, hogy a maximál konjugált és Hilbert operátorok nem korlátosok a valós H1-térbõl L1-be. Unicitás, összehasonlítási és konkávitási tételek kerültek bizonyításra nemlineáris elliptikus parciális differenciálegyenletek megoldásaira. Harmonikus mértékekre, Green függvényekre és egyensúlyi mértékekre találtak új metrikus becsléseket, amelyek széles körben alkalmazhatók polinom-egyenlõtlenségekre ill. az approximációelmélet különbözõ területein. Egy állapotfüggõ késleltetésû funkcionál-differenciálegyenlet 2-dimenziós attraktorát is sikerült jellemezni. Összetartási és majdnem biztos határeloszlás tételeket sikerült bizonyítani szemistabilis és max-szemistabilis eloszlások geometriai vonzástartományába tartozó független változók összegeire és maximumaira. Geometriában bebizonyították azt a sejtést, hogy minden hengerbiliárd kaotikus, amennyiben a hengerek alkotói körüli forgáscsoportok algebrai generátuma tranzitíven hat a sebességek gömbjén. Belátták a nevezetes Boltzmann-Sinai Ergodikus Hipotézist tipikus gömbrendszerekre 2 dimenzióban. Rostami egy, perfekt 4-politopokra vonatkozú sejtésére konstruáltak ellenpéldákat. új gráfoperációkat vezettek be, amelyek az út-szélesség paraméterrel „kompatibilisek”. Speciálisan a legfeljebb kettõ út-szélességû gráfok osztályának új, áttekinthetõ jellemzését adták meg (a korábbi jellemzés 110 minor kizárásával történt). A Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen algebrában sikerült leírni a teljes uniform halmazrendszerek karakterisztikus vektorain eltûnõ polinomok ideáljainak redukált Gröbner-bázisát tetszõleges alaptest felett. A bázisok nagy mértékben függetlenek az alkalmazott monom-rendezéstõl. Alulról becsülték véges feloldható csoportok kiemel konjugált osztályainak számát. Egy háló uniform, ha minden kongruenciájának az osztályai azonos elemszámúak. Megmutatták, hogy bármely véges disztributív háló egy uniform háló kongruenciahálója. Bebizonyították, hogy minden reguláris RC-kommutatív félcsoport elõáll egy jobb normálkötegnek és kommutatív csoportok félhálójának spined szorzataként. Megmutatták, hogy az elsõrendû logika végesítési problémájára a válasz pozitív a Buffon-féle nem jólfundált halmazelméletben. Analízisben a kvantummechanikai forráskódolási tételt kiterjesztették emlékezettel rendelkezõ forrásokra. Új eredményeket értek el lineáris rendszerek nemnegatív realizálhatóságának kérdéseiben és mátrixpolinomok spektrálelméletében. Szükséges és elégséges feltételt adtak az egydimenziós Schrödinger-operátorra vonatkozó inverz sajátértékfeladat megoldhatóságára. Bevezettek egy súlyozott Hermite-Fejér-féle interpolációs eljárást és bebizonyították konvergenciáját. Formális kémiai reakciók determinisztikus modelljének automatikus kvalitatív vizsgálatára szolgáló módszereket dolgoztak ki. Differenciálegyenletekben a nemlineáris hiperbolikus rendszerekre vonatkozó Lax-Tartar-DiPerna-féle kompenzált kompaktsági elméletet sikerült kiterjeszteni a hidrodinamikai limeszek sztochasztikus modelljeire. Felsõ becslést adtak a Poincaré-Bendixson-tétel n > 2 dimenziós változatában garantált periodikus megoldások számára. Ergodikus mértékek segítségével akkor és csak akkor típusú állítás formájában optimalizálták Kolmogorov-rendszerek logaritmikus Ljapunov-függvényeit. Nemlineáris rendszereket stabilizáltak Hõ irányítással a csúszó horizont módszerében. Geometriában algoritmust dolgoztak ki hézagok és lyukak kitöltésére trigonometrikusan súlyozott spline-függvények segítségével. A CARAT programcsomaghoz kapcsolódóan számítógépes algoritmust készítettek, és azt implementálták a kristálycsoportok alaptartományának meghatározására. Algoritmust dolgoztak ki a háromszorosan periodikus minimálfelületek osztályozására. Az extremális testekre vonatkozó, 1908-ból származó Voronoi-sejtést sikerült megcáfolni. Bebizonyították, hogy kölcsönható rendszerek viszonylag nagy családjában a termodinamikai egyensúly kis perturbációinak idõbeli fejlõdését makroszkopikus tér-idõskálán a rendszer mikroszkopikus részleteitõl függetlenül a Burgers-egyenlet írja le. Sikerült megmutatni, hogy a szolenoid leképezés attraktorának Hausdorff-mértéke nulla, míg a természetes Sinai-Bowen-Ruelle-mértéke azonos a pakolási mértékkel. Biliárdrendszerek algebrai-geometriai vizsgálatával megmutatták, hogy az eddigi elmélet (egyelõre) csak algebrai biliárdokra érvényes, azokra azonban igen. Új eredményeket értek el a nemparaméteres regressziók elméletében. Meghatározták a 3-dimenziós kockarácsban az egyik lapján elhelyezkedõ tetszõleges kivezetések összekötéséhez szükséges pontdiszjunkt Steiner fák térfogatigényének pontos nagyságrendjét. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a differenciálegyenletek területén dolgozó csoport a különféle (természettudományos, mûszaki, stb.) alkalmazásoknál felmerülõ közönséges és parciális differenciálegyenletek, valamint funkcionál differenciálegyenletek egzakt és közelítõ (numerikus) megoldásainak kvalitatív tulajdonságait, valamint azok kapcsolatát vizsgálta. A funkcionálanalízis kutatásokban az extremális pozitív önadjungált kiterjesztásek, köztük a Krein—Neumann kiterjesztés jellemzését adták meg. A merev testek mozgásának Euler-féle elméletét általánosítva V. I. Arnold bevezette egy Lie-csoporton értelmezett balinvariáns Riemann-metrika stacionárius geodetikusának fogalmát. Sikerült belátni, hogy egy kompakt, féligegyszerû Lie-csoport egységelemébõl végtelen sok stacionárius geodetikus indul ki, ha a csoport rangja legalább 2. Ez az eredmény balinvariáns Lagrange-függvény esetére, tehát a Riemann-metrikánál általánosabb esetre érvényes. Sikerült megadni az additív számelmélet kis összeghalmazait karakterizáló Freiman-Ruzsa tétel, valamint a statisztikus összeghalmazokra vonatkozó Balog-Szemerédi és Laczkovich-Ruzsa tételek közös általánosítását a-sûrûn összefüggõ gráfokra. általánosították a Ray-Chaudhuri-Wilson és Frankl-Wilson tételeket páros metszetek helyett k-szoros metszetekre, valamint Delsarte szintén klasszikus, a kódok Hamming távolságára vonatkozó tételét is kódok k-szoros Hamming távolságára. Sikerült igazolni R. Connelly több mint húsz éves sejtését olyan háromszorosan összefüggõ gráfok konstruktív elõállítására, melyek két élidegen feszítõ fára bonthatók, de semmilyen feszített részük már nem. Az eredmény szorosan kapcsolódik gráfok merevségi kérdéseihez. A Pécsi Tudományegyetemen a kutatások egyik fontos iránya a gyakorlat szempontjából néhány alapvetõen fontos területen (mint pl. a sztochasztikus modellek, statisztika, rendszer- és irányítás-elmélet) felmerülõ matematikai problémák vizsgálata, megoldásukra vonatkozó új módszerek kidolgozása. Legfontosabb eredményeik a véletlen szimmetrikus függvényekre vonatkozó határeloszlás tételek, a határeloszlás reprezentációja, továbbá a konvergencia-sebesség becslése. Szabályos változású farokeloszlások indexére sikerült új becslést adni. További új eredmények: Cesaro és Copson operátorok korlátossága különbözõ terekben, wavelet konstrukciók, Mellin transzformáció lokális testekben, végül Pareto-optimoumok Banach-terekben. Hasonlóan fontosak az informatika és számítástudomány néhány területén elért eredmények: a fuzzy logika és Girard monoidok újfajta elmélete, általánosított számjegy-halmazok és fraktálok, szimulációs Monte-Carlo módszerek, végül irányított gráfok összefüggõségi tulajdonságai. Néhány alkalmazott matematikai eredmény: többdimenziós lokális napi idõjárási sorok statisztikai elemzése és modellje (hidrológiai, agrometeorológiai és klímaváltozással kapcsolatos vonatkozásai miatt fontos kutatási eredmények), az ökológiában diverzitási indexek vizsgálata, vegyipari folyamatok vizsgálata. A fent említett eredmények a matematika több klasszikus ágát is gazdagítják, mint pl. a valószínûségelméletet és a matematikai statisztikát, a Fourier analízist, az approximáció-elméletet (a Hardy terek elméletét), komplex függvénytant (analitikus függvények elméletét), az algebrát (monoidok elméletét), a funkcionálanalízist (Banach terek elméletét). Végül, de nem utolsósorban, a „tiszta” matematika több más területén is értek el jelentõs új eredményeket. Például a számelméletben multiplikatív és additív számelméleti függvények, meromorf függvények, alapvetõ számelméleti függvények vizsgálatában. A diszkrét matematikában véges geometriák spektrál-tulajdonságait, Cayley-gráfok automorfizmusait vizsgálták. újfajta Fourier-analitikus és gráfelméleti módszereket használtak a csoportelméletben. A matematikai analízisben a legfontosabb témák Cesaro operátorok Hardy illetve Hölder-terekben, geometriában pedig a geometriai számelmélet kiterjesztése az euklidészi tér tetszõleges diszkrét ill. zárt részcsoportjára, a diszkrét geometria néhány alapfeladatának (pl. rácsszerû térkitöltés) kiterjesztése és azok megoldása színezett halmazokra. A Veszprémi Egyetemen több jelentõs eredmény született a differenciálegyenletek és azok diszkretizálásával adódó differenciaegyenletek kvalitatív elméletében, az approximációelméletben és a matematikai modellezésben. Éles Ljapunov-féle stabilitási tételek születtek az ún. Lotka-Volterra típusú nemlineáris differenciálegyenletekre, abban az esetben, amikor a retardálást is tartalmazó negatív visszacsatolású tag stabilizáló hatását is figyelembe vesszük. Ezek az eredmények választ adnak több nyitott kérdésre is. Számos 3/2 és p/2 típusú stabilitási tételt általánosítottak a késleltetések perturbálását vizsgáló módszer segítségével. Eredményes kutatás folyt az állapotfüggõ retardálású egyenletek vizsgálatában, elsõsorban stabilitási tulajdonságok és a paraméterektõl való függõség (pl.: differenciálhatóság) vizsgálatában, továbbá a különbözõ paraméterbecslési módszerek kidolgozásában. Különösen érdekes az az eredmény, amely szükséges és elegendõ feltételt ad az állapotfüggõ késleltetésû egyenlet zéró megoldásának exponenciális stabilitására. A korábbinál sokkal pontosabb aszimptotikus jellemzését adták meg kis retardálású nem-autonóm lineáris funkcionál-differenciálegyenletek megoldásainak. Kiterjesztették funkcionál-differenciálegyenletekre a közönséges egyenletekre ismert klasszikus Hartman-Wintner-féle tételt. Az általánosításra az irodalomban korábban több kísérletet is tettek, de csak bizonyos speciális rendszerek esetén jártak sikerrel. Egy az irodalomban megfogalmazott korábbi sejtésre válaszolva, megmutatták, hogy a Poincaré-féle differenciaegyenletek alapmegoldásaira Perron által bizonyított aszimptotikus formula érvényes az egyenlet összes nem triviális megoldására is. Általánosítottak több ismert tételt absztrakt közönséges és totális differenciálegyenletekre (pl. Frobenius, Dieudonné-Frobenius tétel, variációs egyenletek absztrakt totális differenciálegyenletekre). Új eredmények születtek a Volterra típusú integráloperátorok kiterjesztésére és mértékterek alaphalmazain értelmezett függvényekre. Klasszikus eredményeket általánosítottak absztrakt terek feletti integrálegyenlõtlenségekre és integrálegyenletekre. A vizsgálatok a mértékterek szorzatának asszociativitásáról szóló állítások pontosításán és új nevezetes egyenlõtlenségek bizonyításán alapulnak. Approximáció-elméleti vizsgálatokban új eredményeket értek el operátorokkal (pl. a Szász-Mirakjan-féle operátorok kiterjesztéseivel) és spline-függvényekkel kapcsolatosan. új eredményeket értek el dinamikus folyamatmodellek kiszámíthatósági tulajdonságainak gráfelméleti eszközökkel történõ elemzése és egyes modelltranszformációk hatásának vizsgálata területén. Õrlési folyamatot leíró parciális integro-differenciálegyenlet megoldásának létezését és stabilitását vizsgálták Szoboljev terekben. Bizonyították a megoldás és a közelítõ megoldás megmaradási és nemnegativitási tulajdonságát, megmutatva, hogy ez utóbbi elsõrendûnél jobb közelí tésnél nem állhat fenn. Fluidizációban résztvevõ szemcsék hõmérséklet változására vonatkozó új matematikai modellt dolgoztak ki, a megoldásul szolgáló sûrûségfüggvényt momentumai segítségével jellemezték. Véletlen input folyamatok illetve véletlen meghibásodások melletti tartály méretezési problémák megoldását sikerült bizonyos feltételek esetén megadni úgy, hogy bizonyos esetekben az eloszlás pontos meghatározásával, más esetekben becslések megadásával tudták a megfelelõ méretezést elérni. Új eredményeket értek el a háromdimenziós tér tetszõleges részhalmazában elõforduló lineáris algebrai szimplexek minimális, illetve maximális számának meghatározására. Tetszõleges dimenziószám esetén is alkalmazható, polinomiális algoritmust dolgoztak ki szimplexek számának meghatározására, amelyek kémiai folyamatok modellezésében kerültek alkalmazásra. Az MTA SZTAKI fontosabb matematikai eredményei 2001-ben az alábbiak. Sikerült bebizonyitani, hogy a véges hálók dimenziója méretükhöz képest kicsi (hányadosuk nullához tart). Ezt a problémát a nyolcvanas évek kozepétõl vizsgálták, benne van a témakör alapmonográfiájában is (W. T. Trotter, Combinatorics and Partially ordered sets). A bizonyítási módszer egymástól távoli területek (kanonikus Ramsey elmélet, regularitási lemma) meglepõ kapcsolataira mutat rá és további alkalmazásai várhatók. Vizsgálták a teljes uniform halmazrendszerek karakterisztikus vektorain eltûnõ polinomok ideálját. Az ideál lexikografikus rendezés szerinti standard monomjait felhasználva általánosították Wilsonnak a teljes t-uniform család és a teljes k-uniform család illeszkedési mátrixának diagonális alakjáról szóló tételét. Sikerült jellemzést adni kompakt Stiefel-sokaságokon tekintett sima függvények globális optimalitására. Az eredmény alkalmazható egyebek között a statisztikában, optimális ortogonális mátrixok meghatározására. Foglalkoztak enyhe simasági feltételeknek eleget tevõ 1-indexû lineáris differenciál-algebrai egyenletrendszerekkel. Megmutatták, hogy ha a rendszer mátrixa és a peremfeltételek a spektrális paraméter szerint monotonitás típusú tulajdonsággal rendelkeznek, akkor a "mögöttes" közönséges differenciálegyenletre vonatkozó peremfeladat önadjungált, és a spektrális paraméter szerint monoton. Erre alapozva numerikus eljárást adtak a sajátértékek számának meghatározására a spektrális paraméter egy adott intervallumán. Foglalkoztak kvantum-számítógépeknek algoritmikus csoportelméleti alkalmazásaival. A diszkrét logaritmus, a rendszámítás, illetve a gráfizomorfizmus egy közös általánosítása, az ún. "rejtett részcsoport" probléma kapcsán értek el eredményeket. Sikerült megmutatni, hogy a nagy Lie-típusú kompozíciófaktorokat nem tartalmazó csoportok struktúrájának felderítésére szolgáló Beals-Babai algoritmus polinom idõben megvalósítható kvantum-gépen. Lényegében ugyanez a technika alkalmazható rejtett normálosztók generátorainak megkeresésére. Néhány olyan esetet is sikerült találni, ahol a (nem normális) rejtett részcsoport kiszámítása visszavezethetõ a kommutatív esetre. Megmutatták, hogy egy közös fix-ponttal rendelkezõ véletlen leképezések nem-stacionárius sorozata alkalmas feltételek mellett exponenciális sebességgel konvergál. Ennek az eredménynek a felhasználásával új, kisszámú függvénykiértékelést igénylõ randomizált optimalizálási módszert dolgoztak ki, melynek hatékonyságát kísérletileg is igazolták. Vissza a honlaphoz . Operációkutatási Bizottság: Elnök: Rapcsák Tamás, a mat. tud. dr. Alelnök:Komlósi Sándor, a mat. tud. kand. Titkár:Molnár Sándor, a mat. tud. kand. (MTA SZTAKI, 1111 Budapest, Kende u. 13-17., tel.: 06-1-466-7483, fax: 06-1-466-7503, smol@sysexpert.com ) Beszámoló az MTA Operációkutatási Bizottság 2001. évi tevékenységérõl Az elõzõ évekhez hasonlóan az MTA Operációkutatási Bizottsága a Magyar Operációkutatási Társasággal közösen irányítja és szervezi az operációkutatásban tevékenykedõ szakemberek – oktatók, kutatók és alkalmazók – munkáját Magyarországon és felvállalja ennek a szakterületnek a érdekvédelmi képviseletét valamint a tudományos minõsítésben történõ megjelenítését. A Bizottság lényegi munkáját a különbözõ munkabizottságokban tevékenykedõ képviselõk feladatai alkotják, a következõ felosztásban : - operációkutatás vs alkalmazott matematika: Harnos Zsolt, Szántai Tamás, Szeidl László, Tallos Péter - operációkutatás a felsõoktatásban: Kovács Margit, Temesi József - operációkutatás a Ph.D. képzésben: Forgó Ferenc, Vízvári Béla, Friedler Ferenc - operációkutatás a nagydoktori követelményekben: Frank András, Gerencsér László, Rapcsák Tamás, Szeidl László - magyar operációkutatási helyszínrajz: Csendes Tibor, Komlósi Sándor, Molnár Sándor Az elmúlt év egyik legfontosabb eredménye, hogy az akadémiai doktori palyazatok habitusvizsgálatához a minimumkovetelmenyek egységes feltételrendszerét sikerült kialakítani az osztály keretében mûködõ bizottságokkal közösen. A kritériumrendszer objektív elbírálást biztosít az operációkutatási témában a doktorjelöltek részére, meghatározva azokat a pontokat amelyek a gyakorlati alkalmazásban elért eredmények figyelembevételét is lehetõvé teszik. . Az MTA elmúlt évi tavaszi ülésszakán az operációkutatási bizottság külön szekcióban foglalkozott az alkalmazott matematika és az operációkutatás területén elért eredményekkel, az errõl szóló kiadvány megjelenés alatt. A 2001. évben a magyar operációkutatók számára a legkiemelkedõbb esemény a XXV. Magyar Operációkutatási Konferencia, amelyre Debrecenben, 2001. október 17-20 között került sor. A konferencián az alábbi szekciókban került sor elõadásokra: Közgazdasági matematika, Sztochasztikus programozás, Intervallumos módszerek, Statisztika, AHP modellek, Pakolási feladatok, Oktatás, Többszempontú döntési problémák, A nyugdíjrendszer korszerûsítésének kérdései, Nemlineáris optimalizálás, Klímaváltozási tárgyalások játékelméleti modellezése, Közgazdasági szekció, A klímaváltozással összefüggõ modellezési problémák, Hálózatok és gráfok, Mezõgazdasági alkalmazások, Sztochasztikus modellezés, Játékelmélet, Általános folyamatszintézis módszerek A szervezõbizottság munkájának eredményeképpen mintegy 180 résztvevõs sikeres konferenciát sikerült lebonyolítani. A szekciókban 3 plenáris elõadás - Egerváry Jenõ születésének 110-edik évfordulója alkalmából- és több mint 83 elõadás hangzott el. A konferencián elõször szerepeltek klímaváltozással kapcsolatos kutatásokról szóló elõadások, amelyeknek a színvonala nemzetközi szinten is kiemelkedõnek mondható A konferenciák és emlékülések mellett ennek az évnek egyik sarkalatos kérdése volt a különbözõ vidéki mûhelyekben történõ kutatómunkának a hatékonyabbá tétele, például a Szent István Egyetemen megalakult az Alkalmazott Matematikai és Informatikai Mûhely, amelynek keretében több mint hat tanszék oktató-, és kutatómunkáját koordinálják. A soronkövetkezõ évben fontos feladat lesz az MTA Operációkutatási Bizottság tagjainak megújítása. Vissza a honlaphoz . Informatika- és Számítástudományi Bizottság (korábban Számítástudományi Bizottság): Elnök: Benczúr András, a mat. tud. dr. Alelnök: Kormos János, a mat. tud. kand. Titkár: Imreh Balázs, a mat. tud. kand. (Szegedi Egyetem, Informatikai Tanszékcsoport, 6720 Szeged, Árpád tér 2., tel.: 06-62-544-290, fax: 06-62-420-292, imreh@inf.u-szeged.hu ) Beszámoló az Informatika- és Számítástudományi Bizottság 2001. évi munkájáról A Bizottság 2001-ben három ülést tartott. Általánosságban elmondható, hogy az üléseken a Bizottság tagjai megfelelõ számban vettek részt, viszonylag alacsony volt a kimentések száma. I. Ülés. (2001. január 4.) A Bizottság a 2000. évi Akadémiai Díjra beérkezett javaslatokat véleményezte. Egyetlen, a szakterület véleményezesi körébe esõ javaslat érkezett az Osztályhoz, Ésik Zoltán felterjesztése. A felterjesztést a Bizottság minden tagja korábban írásban megkapta. Ennek ismeretében a Bizottság úgy foglalt állást, hogy a Ésik Zoltán tudományos munkássága alapján méltó a díj odaítélésére. Ezek után a Bizottság titkos szavazással szavazott Ésik Zoltán részére a díj odaítélésérõl, melynek során Ésik Zoltán 10 támogató igen, 0 tartózkodik és 0 nem szavazatot kapott. A Bizottság felkérte Benczúr András elnököt, az Osztályülésen a fentiekrõl tájékoztassa az Osztályülést. Az ülésen a felterjesztés véleményezésén kívül Benczúr András az ELTE TTK dékánja tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy az ELTE TTK Informatikai Tanszékcsoportja önálló karrá történõ átalakulásával kapcsolatban milyen fejlemények történtek. II. Ülés. (2000. március 7.) A Bizottság elsõ napirendi pontként az Eötvös József koszorú odaítélésére vonatkozó javaslattal foglalkozott. Miután Benczúr András ismertette a javaslatot, a Bizottság nyílt szavazással foglalt állást a díj Arató Mátyás részére történõ odaítélésérõl, melynek során egyhangúlag támogatta azt. Második napirendi pontként Benczúr András ismertette az OAB új tudományági besorolását az informatikát illetõen, majd vázolta az esetleges káros következményeket. Ezek megvitatása után a Bizottság úgy foglalt állást, hogy az új besorolás nagyon nem adekvát a jelenlegi gyakorlattal, ennek a korrekciójára jobb lenne, ha az informatika szerepelne mind a mûszaki területnél, mind a természettudományoknál. III. Ülés. (2000. október 5.) A bizottsági ülésen az alábbi négy, a szakterületet érintõ fontos kérdéskör került megvitatásra. 1. A tudományos kutatói karrier az informatika területén Mivel az informatika igen gyorsan fejlõdõ, kiterjedt tudományág, ezért fontos, hogy az informatika területén dolgozó kutatók tudományos elõmenetele biztosított legyen. Az ezzel kapcsolatos problémákat vázolta a Bizottság elnöke, Dr. Benczúr András. A kutatói karrier az informatika területén ma nem vonzó, a felsõoktatásban az oktatási túlterhelés mellett kevés idõ és esély marad a matematikailag igényes kutatási eredményességre a Bizottság vonzáskörében. Ráadásul a szakmát és az alkalmazási területeket elsõsorban a technológiai fejlõdés, annak követése és használatba vétele érdekli. Ez determinálja a képzés iránti igényt. Az elméletibb jellegû informatikai kutatás háttérbe szorult, a technológia fejlõdéséhez való hozzájárulást a szakmai fórumok többre értékelik. A szakmában elérhetõ jövedelmekkel és karrierlehetõségekkel a kutatói-oktatói pálya nem tud versenyezni. Az anyagi gondok, motiváltság problémáin túl hiányzik a szakterületnek megfelelõ, reális teljesítményértékelési kritériumrendszer is. Emellett a Bizottság egyetértett abban, hogy a tudományos elõmenetel alapja minden esetben csak dokumentált teljesítmény lehet, és az informatika területén elért eredmények elfogadását, értékelését illetõen a BMGE-n kialakult gyakorlat iránymutató lehet. A Bizottság felkérte Dr. Benczúr Andrást és Dr. Kormos Jánost, hogy vegyenek részt annak a bizottságnak a munkájában, amelyet Dr. Csirik János vezetésével az Osztály kért fel egy követelményrendszer kidolgozására. 2. A kutatói, oktatói utánpótlás helyzete Tekintettel az informatikai szakemberek iránti nagy keresletre, a szakma kutatói, oktatói utánpótlásában súlyos nehézségek regisztrálhatók. Ezekrõl és ezek esetleges enyhítésére vonatkozó lehetõségekrol tartott vitainditót Dr. Csirik János. A Bizottság egyetértett abban, hogy az alábbiak hozzájárulhatnak a gondok enyhítéséhez: (1) Az oktatói túlterhelés csökkentésére és a szakmai jövedelmeket jobban figyelembe vevõ kiemelt bérezésre a képzés finanszirozási rendszerében megoldást kellene biztosítani. Növelni kellene az oktatói létszámot, és jövedelmeket, ami az intézmények költségvetésén belül az informatika területre a jelenleginél magasabb hányad biztosítását teszi szükségessé. Az oktatási intézmények informatikai egységeinek törekedni kell arra, hogy a normatív finanszírozásból az õket megilletõ részt megkapják. (2) Erõsíteni kell a pályázati tevékenységet, minél több fiatalt kell bevonni a pályázatokba. Ehhez a vezetõ oktatók oktatási terhelését úgy kell csökkenteni, hogy elvárható legyen a kutatási, pályázási aktivitás és eredményesség. A pályázási rendszer létszámbõvítési lehetõséget is biztosítson. (3) Bõvíteni kell a területen dolgozó oktatók, kutatók publikációs lehetõségeit, segítve ezzel a tudományos és felsõoktatási elõmenetelüket. 3. Az új K + F pályázati rendszer tapasztalatai Az oktatási intézmények informatikai egységeiben dolgozó oktatók, kutatók jelentõs túlterheltsége, valamint a megváltozott pályázatok, pályázati feltételek miatt csökkenés figyelhetõ meg a terület által pályázatokon elnyert forrásokban. Errõl és az ezzel kapcsolatos problémákról tájékoztatta a Bizottságot Dr. Benczúr András. A Bizottság úgy látja, hogy enyhítene a gondokon, ha az egyetemeken és kutató intézetekben létrejönnének olyan szervezeti egységek, amelyek támogatnak, segítenék a pályázati tevékenységet. 4. Tájékoztatás az oktatás helyzetérõl, tömegképzés és szakmai képzés új kihívásai Az utóbbi években jelentõsen megnövekedett hallgatói létszám eltolta az informatika oktatását a tömegképzés irányába, ami számos nehézséget és problémát okoz az oktatásban. Ezekrõl tartott vitainditót Dr. Kormos János a Bizottság alelnöke. A legfõbb gondok a következõk: nincs a tömegkép- zésre alkalmas kubatúra, kevés a rendelkezésre álló infrastruktúra, nincsenek megfelelõ módszertanok. A kialakult helyzeten segítene, ha (1) sikerülne a társadalomban, az oktatási intézményekben tudatosítani, hogy mennyire fontos az informatika oktatása, mekkora hányadát látjak el az érintett egységek -tanszékcsoportok, intézetek- az intézmény összoktatási feladatainak, milyen gondokkal, problémákkal küzdünk. (2) kiírásra kerülnének olyan pályázatok, amelyek a tömegoktatáshoz szükséges módszertanok, oktatási segédanyagok kidolgozását támogatnák. (3) többirányú kimenetet biztosító rendszereket kellene bevezetni: kétlépcsõs képzés irányába erõsebben elmozdulni, ill. élni az AIFSZ adta lehetõségekkel. Vissza a honlaphoz . Doktori Bizottság: Elnök: Halász Gábor, r.t. Alelnök: Szendrei Ágnes, a mat. tud. dr. Titkár: Szûcs András, a mat. tud. dr. (Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Analízis Tanszék, 1088. Budapest, Rákóczi út 5., tel.: 06-1-267-0820/2525, fax: 06-1-266-7396, szucs@cs.elte.hu ) Beszámoló a Doktori Bizottság munkájáról (2000. január 1 – 2001. december 31.) A Bizottság a szóbanforgó idõszakban 8 ülésen 14 pályázat habitusvizsgálatát végezte el, ezek közül 5-öt minõsített elutasításnak számító, 66 %-nál alacsonyabb szavazati aránnyal. Ugyanezek közül az Osztály csak 3-ra szavazott ilyen alacsony aránnyal. A véleményeltérések a Bizottság megosztottságában, a helyzetet nem ismerõk által "szélsõségesnek" minõsített szavazásaiban is megjelennek. Az elhangzott szakmai véleményeket, amelyeket a Bizottság mind továbbit az Osztálynak is, sem a Bizottságban, sem az Osztályon általában senki sem vitatta, a szempontok hangsúlyozásában voltak különbségek. Ilyen értelemben kritikus az eseteknek azon csoportja, amelyben a pályázok egyértelmûen alkalmasak a doktori cím megszerzésére, de vagy munkásságuk volumene vagy annak nemzetközi visszhangja még nem érte el az elvárható szintet. Az ezek kezeléséhez kívánatos szabálymódosításra a Bizottság az Osztályon keresztül javaslatot tett. A fõ vitatéma azonban az alkalmazás-orientált pályázatok elbírálása. Míg az elméleti matematikában ennek már hagyománya és kialakult gyakorlata van, az informatikai, alkalmazott matematikai pályázatok problematikája viszonylag friss. A megnyugtató megoldást csak a régóta kért osztály-állásfoglalás hozhatja meg: mi és annak milyen szintje számítson doktori szintû tudományos eredménynek ezekben a témákban. A Bizottság megfogalmazta az általános, formális követelményeket, amelyeket az Osztály is jóváhagyott. Ebben - a hivatkozásokat illetõen - kvantitatív minimumokat is elõírt, de elsõsorban a minõségi követelményeket hangsúlyozta. A szöveget minden pályázó kézhezkapja, eloszlatva így olyan korábbi tévhiteket, mintha a Bizottság csak elméleti munkákat értékelne. Vissza a honlaphoz . 2001evesjelentes.html

Magyar Tudományos Akadémia

Matematikai Tudományok Osztálya

Vissza a honlaphoz.

Az Osztály tudományos és állandó bizottságainak 2010. évi jelentései

Matematikai Biz. - Operációkutatási Biz. - Informatika- és Számítástudományi Biz. - Doktori Biz.

Matematikai Bizottság:

Elnök: Pálfy Péter Pál, l.t.

Alelnök: Szőnyi Tamás, a mat. tud. dr.

Titkár: Elekes Márton, Ph.D.

Beszámoló a Matematikai Bizottság 2010. évi tevékenységről

A Matematikai Bizottság 2010-ben egyszer tartott ülést. A január 20-i ülésen a bizottság állást foglalt a díjakkal kapcsolatban, valamint állandó és eseti delegáltakat választott a Doktori Bizottságba.

A bizottság titkos szavazások alapján elsődlegesen Némethi Andrást javasolta Akadémiai Díjra, Farkas Bálintot az Alexits György-díjra, Baran Sándort és Miklós Istvánt a Gyires Béla-díjra, valamint Abért Miklóst az Erdős Pál-díjra. A bizottság titkos szavazással Fejes Tóth Gábort, Fritz Józsefet, Gyárfás Andrást, Krisztin Tibort, Márki Lászlót, Molnár Lajost, Pintz Jánost, Szenthe Jánost és Tusnády Gábort választotta állandó delegáltjának a Doktori Bizottságba.

A bizottság titkos szavazással döntött arról, hogy a következő doktori eljárásokban kik legyenek a Matematikai Bizottság eseti delegáltjai a Doktori Bizottságba.

Hajdu Lajos doktori eljárásához: Pethő Attila, Ruzsa Imre és Sárközy András,

Kéri Gerzson doktori eljárásához: Pálfy Péter Pál és Pethő Attila,

Nagy Attila doktori eljárásához: Pálfy Péter Pál, Pham Ngoc Anh és Szabó Csaba.

A bizottság a következő esetekben elektronikus levélben, titkos szavazással döntött arról, hogy az egyes doktori eljárásokban kik legyenek a Matematikai Bizottság delegáltjai a Doktori Bizottságba.

Solymosi József habitusvizsgálatánál: Károlyi Gyula, Ruzsa Imre és Tóth Géza,

Böhm Gabriella habitusvizsgálatánál: Domokos Mátyás, Pálfy Péter Pál és Pham Ngoc Anh,

Soukup Lajos habitusvizsgálatánál: Buczolich Zoltán, Komjáth Péter és Makai Endre,

Stachó László habitusvizsgálatánál: Nagy Béla, Petz Dénes és Sebestyén Zoltán,

Szamuely Tamás habitusvizsgálatánál: Eva Bayer-Fluckiger, Domokos Mátyás és Szőnyi Tamás.

Emlékeztető a Matematikai Bizottság 2010. január 20-i üléséről

Az ülés helye, időpontja: MTA Székház, Kisterem, Budapest V., Roosevelt tér 9., II. emelet, 12 óra.

Jelen vannak: Császár Ákos, r.t., Daróczy Zoltán, r.t., Elekes Márton, Ph.D. (mint választott tag), Füredi Zoltán, lev.t., Garay Barna, mat. tud. doktora (mint közgyűlési képviselő), Győri Ervin, mat. tud. doktora (mint közgyűlési képviselő), Hajnal András, r.t., Halász Gábor, r.t., Juhász István, lev.t., Katona Gyula, r.t., Kérchy László, mat. tud. doktora (mint választott tag), Komjáth Péter, mat. tud. doktora (mint közgyűlési képviselő), Krisztin Tibor, mat. tud. doktora (mint közgyűlési képviselő), Major Péter, lev.t., Matolcsi Máté, Ph.D. (mint választott tag), Nagy Péter Tibor, MTA doktora (mint választott tag), Pálfy Péter Pál, lev.t., Pintz János, lev.t., Simon Péter, MTA doktora (mint választott tag), Simonovits Miklós, r.t., B. Szendrei Mária, mat. tud. doktora (mint közgyűlési képviselő), Szőnyi Tamás, MTA doktora (mint közgyűlési képviselő), Szűcs András, lev.t., Totik Vilmos, r.t., valamint László János és Német Jánosné, összesen 26 fő, ebből szavazásra jogosult 24 fő.

Kimentését kérte: Domokos Mátyás, MTA doktora (mint választott tag), Győry Kálmán, r.t., Laczkovich Miklós, r.t., Leindler László, r.t., Sárközy András, r.t., Szász Domokos, r.t., T. Sós Vera, r.t., összesen 7 fő.

Nem jelent meg: Csiszár Imre, r.t., Fritz József, r.t., Gécseg Ferenc, r.t., Hatvani László, r.t., Kátai Imre, r.t., Lovász László, r.t., Petz Dénes, mat. tud. doktora (mint közgyűlési képviselő), Recski András, mat. tud. doktora (mint közgyűlési képviselő), Révész Pál, r.t., Ruzsa Z. Imre, r.t., Sebestyén Zoltán, mat. tud. doktora (mint választott tag), Stipsicz András, MTA doktora (mint választott tag), Szemerédi Endre, r.t., Tusnády Gábor, r.t., összesen 14 fő.

Tartósan külföldön tartózkodik: Babai László, r.t., ifj. Böröczky Károly, MTA doktora (mint közgyűlési képviselő), összesen 2 fő.

Pálfy Péter Pál elnök üdvözli a megjelenteket és megállapítja, hogy a bizottság határozatképes, mert a szavazati jogú tagok száma: 47 fő, ebből tartósan külföldön 2 fő, 70 év fölötti 9 fő (Császár Ákos, Csiszár Imre, Daróczy Zoltán, Gécseg Ferenc, Hajnal András, Kátai Imre, Leindler László, Révész Pál, T. Sós Vera), az utóbbi két kategóriából jelen van 3 fő, ezzel a szavazóképes jelenlét 62%.

Napirend:

1. A 2010. évi Akadémiai Díj javaslatok véleményezése.

A jelöltek Molnár Lajos, Némethi András és Weisz Ferenc. A bizottság megállapítja, hogy három igen kiváló jelöltről van szó, ezért a szavazólapon szereplő igen/nem/tartózkodás-sal való szavazás helyett inkább sorba állítja a jelölteket. A titkos szavazás eredménye: Némethi András 33-as, Molnár Lajos 55-ös, Weisz Ferenc 56-ös helyezési számot kap, így a bizottság elsődlegesen Némethi Andrást javasolja Akadémiai Díjra.

2. A 2010. évi Alexits György-díj javaslatok véleményezése.

A jelöltek Bálint Péter és Farkas Bálint. A bizottság ismét a sorba állítás mellett dönt. A titkos szavazás eredménye: Farkas Bálint 32-es, Bálint Péter 40-es helyezési számot kap, így a bizottság Farkas Bálintot javasolja az Alexits György-díjra.

Pálfy Péter Pál javasolja a harmadik és negyedik napirendi pont felcserélését, mivel Balázs Mártont mindkét díjra jelölték, de elsődlegesen a Gyires Béla-díjra. A bizottság elfogadja a javaslatot.

3. A 2010. évi Gyires Béla-díj javaslat véleményezése.

Pálfy Péter Pál elmondja, hogy a javaslat Baran Sándorra határidőn túl érkezett. Daróczy Zoltán ismerteti, hogy milyen adminisztratív hiba okozta a késedelmet. A bizottság úgy dönt, hogy befogadja a javaslatot.

Így a jelöltek Balázs Márton, Baran Sándor és Miklós István. A titkos szavazás eredménye: Baran Sándor és Miklós István egyaránt 42-es, Balázs Márton pedig 54-es helyezési számot kap. A bizottság Baran Sándort és Miklós Istvánt javasolja a Gyires Béla-díjra.

4. A 2010. évi Erdős Pál-díj javaslat véleményezése.

A jelöltek Abért Miklós, Balázs Márton és Bálint Péter. A titkos szavazás eredménye: Abért Miklós 28-as, Bálint Péter 49-es, Balázs Márton 56-os helyezési számot kap. A bizottság Abért Miklóst javasolja az Erdős Pál-díjra.

5. A Matematikai Bizottság állandó delegáltjainak megválasztása a Doktori Bizottságba.

Pálfy Péter Pál ismerteti, hogy többek között Pintz Jánossal való egyeztetés után Fejes Tóth Gábort, Fritz Józsefet, Gyárfás Andrást, Hajdu Lajost, Krisztin Tibort, Márki Lászlót, Molnár Lajost, Pintz Jánost és Szenthe Jánost javasolja delegáltnak. A Márki Lászlóra vonatkozó javaslathoz hozzáfűzi, hogy ő csak az OTKA zsűrielnöki megbízatásának lejártával, a második félévtől tudna részt venni a Doktori Bizottság munkájában, addig Szendrei Mária vállalta, hogy továbbra is delegált marad. A vitában Pálfy Péter Pál visszavonja Hajdu Lajos jelölését, mivel ő még nem rendelkezik az MTA doktora címmel. Halász Gábor javaslata alapján Tusnády Gábor neve is a szavazólapra kerül. A titkos szavazás eredménye: Fejes Tóth Gábor 22 igen, 1 tartózkodás, Fritz József 22 igen, 1 tartózkodás, Gyárfás András 22 igen, 1 tartózkodás, Krisztin Tibor 22 igen, 1 tartózkodás, Márki László 21 igen, 2 tartózkodás, Molnár Lajost 22 igen, 1 tartózkodás, Pintz János 22 igen, 1 nem, Szenthe János 21 igen, 2 tartózkodás, Tusnády Gábor 23 igen szavazatot kap. Így a bizottság a kilenc állandó delegáltat megválasztotta.

6. Egyebek.

Eseti delegáltak megválasztása a Doktori Bizottságba.

Pálfy Péter Pál ismerteti, hogy Hajdu Lajos doktori eljárásához Pethő Attilát, Ruzsa Z. Imrét és Sárközy Andrást, Kéri Gerzson doktori eljárásához Pálfy Péter Pált és Pethő Attilát, Nagy Attila doktori eljárásához pedig Pálfy Péter Pált, Pham Ngoc Anh-t és Szabó Csabát javasolja eseti delegáltnak. A titkos szavazás eredménye: Hajdu Lajos ügye: Pethő Attila 18 igen, 1 nem, Ruzsa Z. Imre 19 igen, Sárközy András 19 igen szavazatot kap. Kéri Gerzson ügye:

Pálfy Péter Pál 19 igen, Pethő Attila 19 igen szavazatot kap. Nagy Attila ügye: Pálfy Péter Pál 19 igen, Pham Ngoc Anh 19 igen, Szabó Csaba 18 igen, 1 tartózkodás szavazatot kap. Így a bizottság valamennyi eseti delegáltat megválasztotta.

Pálfy Péter Pál megköszöni a részvételt, az ülést berekeszti.

Budapest, 2010. január 30.

Készítette: Elekes Márton

Vissza a honlaphoz.

Operációkutatási Bizottság:

Elnök: Szeidl László, a mat. tud. dr.

Alelnök: Szántai Tamás, a mat. tud. dr.

Titkár: Illés Tibor, Ph.D.

Beszámoló az Operációkutatási Bizottsága 2010. évi tevékenységéről

Az Osztály Operációkutatási Bizottsága 2010-ben a következő összetételben működött: Bakó András, Csendes Tibor, Deák István, Fodor János, Forgó Ferenc, Frank András, Fülöp János, Galántai Aurél, Gerencsér László, Illés Tibor (titkár), Komlósi Sándor, Lovász László, Maros István, Nagy Tamás, Páles Zsolt, Prékopa András, Szántai Tamás (alelnök), Szeidl László (elnök), Tallos Péter, Temesi József.

A Bizottság munkájában szavazati joggal nem rendelkező, állandó meghívottként részt vettek még Bánkuti Gyöngyi, Horváth Zoltán, Bertók Botond, Kis Tamás.

A Bizottság két alkalommal ülésezett 2010-ben, továbbá három szakmai eseményen és annak szervezésében vett részt:

Prékopa András 80-dik születésnapja alkalmából szervezett tudományos ülésen,
Bolyai János halálának 150-dik évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencián,
az MTA Matematikai Tudományok és a Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya által közösen szervezett tudományos konferencián.

A Bizottság 2010. február 11-i ülésén megválasztotta az MTA III. Osztályának Doktori Bizottságába 3 év időtartamra delegált tagjait: Galántai Aurél, Maros István, Páles Zsolt.

Az ülésen Borgulya István bemutatta egy előadás keretében tudományos munkásságának legfontosabb eredményeit az általa benyújtott doktori értekezéssel kapcsolatban.

A Bizottság 2010. április 30-án tartott ülésén került sor Borgulya István doktori pályázatának véleményezésére, a pályázati anyagok, referensi vélemények és a korábbi, a Bizottság előtt tartott előadása alapján. Hosszú, részletes és mindenre kiterjedő vita után a Bizottság MTA doktor tagjai szavaztak.

Második napirendi pontban megtárgyalták a 2010-ben megrendezésre kerülő tudományos ülésekkel kapcsolatos teendőket és a Bolyai 150 Konferencián való részvételre hívták fel a Bizottság tagjait.

2010. november 3-án került sor a Gazdaságmodellezni („modellare”) necesse est – A kvantitatív gazdaságtan hazai helyzete és kilátásai c. konferenciára, melyet az MTA III. Osztály Operációkutatási Bizottsága és a IX. Osztály Gazdaságtudományi Minősítő Bizottsága szervezett.

Vissza a honlaphoz.

Informatika- és Számítástudományi Bizottság (korábban Számítástudományi Bizottság):

Elnök: Csirik János, a mat. tud. dr.

Alelnök: Benczúr András, a mat. tud. dr.

Titkár: Fazekas Gábor Béla, PhD.

Beszámoló az Informatika- és Számítástudományi Bizottsága 2010. évi tevékenységéről

Az Informatika- és Számítástudományi Bizottság munkájában a 2010. év minden korábbinál változatosabbnak, mozgalmasabbnak értékelhető: a három – fontos kérdéseket tárgyaló formális ülés mellett a Bizottság tagjainak többsége egyénileg is igen aktív tevékenységet folytatott, amelyekből az alábbiakban néhány karakterisztikus momentumot kiemelünk.

Formális ülések:
1. 2010. február 25.
Napirend:
- Tagok választása az Osztály Doktori Bizottságába
- A MAB új szerkezete, az informatika szakok párhuzamos akkreditációja
- Egyebek
2. 2010. május 27.
Napirend:
- Kéri Gerzson doktori habitusvizsgálata
- A Bizottság tagjai előzetesen megkapták a két bíráló (Benczúr András, Gyárfás András) véleményét. A Bizottság a vita után 10 igen, 3 nem szavazati aránnyal támogatja a habitus pozitív elbírálását.
- Az Informatics Europe egyesület anyaga az informatikai kutatások értékeléséről. A Bizottság egyetértett azzal, hogy az egyesület javaslata nagyon jó kiindulási anyag, amelyet az Osztály figyelmébe ajánl. 3. 2010. december 15.
Napirend:
- Javaslat Gyimóthy Tibor Akadémiai Díjra való felterjesztésére
- A Bizottság egyhangúlag támogatta.
- Az EQANIE (European Quality Assurance Network for Informatics Education) működéséről es feltételeiről (tájékoztatás).
- Az ACM Magyarországi tagozatáról (tájékoztatás, szervezési problémák)

Informális tevékenységek:

(1) A Bizottság tagjai meghatározó módon vettek részt több jelentős informatikai konferencia (ICAI-2010, Eger, http://icai.ektf.hu; Ph.D. hallgatók konferenciája CSCS-2010 Szeged, www.inf.u-szeged.hu/~cscs) és egyéb rendezvény, hagyományteremtő intézeti szakmai nap (Gyíres nap, Debrecen; Neumann nap, ELTE) megrendezésében és megszervezésében.

(2) A Bizottság több tagjának aktív részvételével befejeződött az informatikai képzés alapszakjainak párhuzamos akkreditációja. Ennek tapasztalatait az elnök előterjesztésében a Bizottság 2010. februárjában megvitatta.

(3) A Bizottság számos tagja részt vett és aktívan közreműködött a hazai felsőfokú informatika oktatás egyik legjelentősebb fórumán, a korábbi hagyományok szerint Szegeden tartott, de az ELTE jubileumára tekintettel az ELTE Informatikai Kar szívességéből 2010-ben Budapesten megrendezett találkozóján. Az "Informatikus Találkozó ELTE – SZTE 2010" előadásainak és hozzászólásainak anyagai megtalálhatók az alábbi Internet-címen:

http://www.inf.elte.hu/karunkrol/rendezvenyek/Lapok/ELTESzTE2010InformatikusTalalkozo.aspx

A prezentációk letöltéséhez név és jelszó kell, amelyet egyéni érdeklődés esetén rendelkezésre bocsátunk.

Vissza a honlaphoz.

Doktori Bizottság:

Elnök: Pintz János, r.t.

Alelnök: Fejes Tóth Gábor, a mat. tud. dr.

Titkár: Hajdu Lajos, Ph.D. (Debreceni Egyetem, Matematika Intézet, Algebra és Számelmélet Tanszék, 4010 Debrecen, P.f. 12., tel.: 06-52-512-900/22800, hajdul@math.unideb.hu)

Beszámoló a Doktori Bizottság 2010. évi tevékenységéről

Ülések:

2010. március 29.

A tárgyalt pályázatok:

Hajdu Lajos; elfogadva 95,7%-kal,

Nagy Attila; elutasítva 64,3%-kal.

2010. május 31.

A tárgyalt pályázatok: Borgulya István (előbírálat); elutasítva 22,8%-kal, a pályázat ezt követően visszavonásra került,

Solymosi József (előbírálat); elfogadva 92,5%-kal.

2010. december 13.

A tárgyalt pályázatok:

Böhm Gabriella (előbírálat); elfogadva 98,8%-kal,

Soukup Lajos (előbírálat); elfogadva 95%-kal,

Szamuely Tamás (előbírálat); elfogadva 82,5%-kal.

2010. december 20.

A tárgyalt pályázatok:

Kéri Gerzson; elutasítva 67,1%-kal,

Stachó László; elfogadva 91,3%-kal.

Vissza a honlaphoz.