Tanszékünkön különböző kutatási területeken végzünk instacionárius áramlástani szimulációkat: élhang, üreghang, aneurizmák vizsgálata. A végzett szimulációk kiértékelése során a fent említett területek mindegyikénél sikerült olyan esetet találni, ahol az áramlás (ránézésre) kaotikusan változik, ezért megkezdtük a kaotikus dinamikai rendszerek elemzéséhez használható módszerek tanulmányozását és implementálását.

Az ilyen rendszerek fázistere elvileg végtelen dimenziós, de arra számítunk, ebből csak néhány dimenzió igazán lényeges; azaz lehet a fázistérben olyan alacsony dimenziós alteret találni, ami nagymértékben képes megmagyarázni a rendszer működését.

Egyelőre olyan esetekre szorítkozunk, ahol egyetlen skalár idősor alapján próbálunk következtetni a dinamikai rendszer jellemzőire. Az ilyen esetekben leggyakrabban az un. időkésleltetéses módszer segítségével állítunk elő magasabb dimenziós adatsorokat. Egy fontos kérdés annak megállapítása, hogy milyen magas dimenziósnak kell lennie az előállított adatsornak ahhoz, hogy valóban rekonstruálható legyen belőle a dinamikai rendszer minden fontos tulajdonsága. Ezt az elégségesen magas dimenziót az irodalom beágyazó dimenziónak nevezi. A több különböző módszer közül kettőt már kipróbáltunk, másik kettő implementálását és tesztelését valamint az eredmények összehasonlítását a feladatot vállaló hallgatóra bíznánk.