Google-módra mért tudomány (SCImago Journal Rank)

Egyelőre bölcseleti a kérdés, hogy a tudomány mérhető-e; az eredmények minősége objektíven, megbízhatóan rangsorolható-e. A gyakorlatban ugyanis muszáj rangsorolni, összevetni, mérni: a tudományban is verseny van, el kell dönteni, hogy mi sikerült jól, mi a hasznos, a támogatandó. A tudományos lapok legelterjedtebb és legelfogadottabb (s persze alaposan támadott) mérőszáma az impakt faktor (IF). Az IF számítása egyszerű képleten alapul: egy folyóiratnak az utóbbi két esztendőben megjelent cikkeire adott összes hivatkozások (azaz hogy hányan használták fel a saját munkájuk során a kérdéses eredményeket) számát elosztják a cikkek számával. Az impakt faktorral szemben alternatívaként jelent meg a SCImago Journal and Country Rank (SJR), amely – ahogy a neve is mutatja – a folyóiratok mellett az egyes országok teljesítményét is rangsorolja.

Az SJR ingyenesen elérhető: a http://www..scimagojr.com oldalon bárki hozzáférhet a számított adatokhoz, nyugodtan böngészhet a grafikonok, statisztikák között; kereshet érdekességeket akár a folyóirat-, akár az országrangsorban.
Az SJR-t 2007 decemberében tárták a nyilvánosság elé. A fejlesztők spanyol egyetemek munkatársai. Mögöttük az egyik legnagyobb európai kiadó, az amszterdami székhelyű Elsevier áll. Az Elsevier 2004-ben alkotta meg a Thomson Reuters-féle ISI Web of Science konkurensének szánt adatbázist, a Scopust; az SJR alapanyaga pedig, amely alapján a mérőszámokat számítják, a Scopus adatbázisa. (Mindkét adatbázis természete hasonló: a kutatók folyóiratokat és azok cikkeit tudják rajtuk hol részben, hol egészben elérni, kereshetik az egyes cikkekre adott hivatkozásokat, így megtekinthetik azt is például, hogy saját cikkeik mekkora sikert arattak, stb. Hatalmas adatbázisok ezek, on-line elérhető bibliográfiák, könyv- és folyóirattárak, extra szolgáltatásokkal.)
A SCImago Journal and Country Rank eredményei kiszámításához azt az algoritmust hívták segítségül, amellyel a Google rangsorolja a weboldalakat. A SCImago továbbfejlesztette ezt az algoritmust, és bizony a kapott képlet nem lett olyan egyszerű, mint az impakt faktor közönséges törtszámítása. Az SJR módszere az iterálás: a kapott adatokat folyamatosan visszahelyettesítve a képletbe egyre finomabb eredmények születnek. A számításkor az egyes hivatkozások nem egyforma súllyal esnek latba – mint az IF esetében, ahol mindegy, ki, hol, mire hivatkozik -: a nagyobb SJR-értékkel rendelkező lapban megjelent hivatkozás nagyobb súllyal szerepel a képletben. Még egy fontos különbség az IF és az SJR között: míg az előző két éves intervallumokat tekint, addig az SJR időablaka 3 év.
Az impakt faktorok és az SJR-ek összehasonlítása az egyes lapoknál azért csalóka, mert a két számítás alapja két eltérő adatbázis. Ennek ellenére persze megtörtént az összevetés. Az impakt faktoros és az SJR-es rendszer első tíz helyezettjét a cikk végén táblázatban soroljuk fel. Az SJR fejlesztőinek egyike, Félix de Moya Anegón természetesen úgy véli, az adatbázis, amelyen az SJR alapul, teljesebb: a kutató szerint az SJR által vizsgált időszakban, 1996 és 2007 között döntő a Scopus fölénye a Web of Science-szel szemben, ugyanis az Elsevier-fejlesztés 20-45%-kal több adatot tartalmazhat a philadelphiaiak adatbázisánál.
Az SJR-t többen üdvözlik, tetszést arat a Google-től átvett rangsorolási elv, és egyáltalán: az impakt faktorral való elégedetlenség önmagában magával hozza, hogy az alternatívák kedvező fogadtatásra találnak. A Nature SJR-rel foglalkozó cikke két megszólalót idéz a lelkes támogatók közül: elsőként Carl Bergstromot, a seattle-i University of Washington munkatársát, akinek fejlesztése, az Eigenfactor szintén a Google módszeréhez hasonló utat követ. A másik idézett pedig Anne-Wil Harzing a melbourne-i egyetemről, aki pedig a Google Scholar adatbázisán alapuló metrikát fejleszt. Mindketten tehát a Google-eljárások elkötelezett hívei. Jim Pringle, a Thomson fejlesztésekért felelős alelnöke szerint azonban ezeknek az új módszereknek az algoritmusai elég átláthatatlanok a felhasználó számára: nehezen felfogható, hogy a rangsorban ki, miért foglalja el a neki járó helyet.
Az SCImago folyóirat-rangsorában egyébként főképpen élettudományi lapok vezetnek: rákkutatás, immunológia, genetika, sejtbiológia, biokémia, gyógyszerészet és hasonlók viszik a prímet. Nincs ez másképp az impakt faktorok által mutatott rangsorban sem. Az impakt faktoroknál ugyan a Reviews of Modern Physics 5. helyével befért az első tízbe, de így is csak egy kis fizika-sziget tud lenni az élettudományi lapok tengerében.
Az SJR-rangsor első száz helyezettje szinte kivétel nélkül amerikai és brit lap. Az unalmas angolszász sorozatot egy-egy holland, dán és német lap töri meg.
Laikus szemmel is érdekes böngészni az országrangsorokat. Ezeket is főleg a két angol nyelvű ország uralja, persze inkább az USA. Több szempont szerint is sorba rendezhetjük az államokat. Ha számunkra a „termelés” mennyisége a legfontosabb, akkor tekinthetjük az egyes országok által létrehozott dokumentumok számát. Vizsgálhatjuk továbbá, hogy ezek a dokumentumok hány hivatkozást kaptak, és ebből mennyi az önhivatkozások száma: azaz hogy az egyes országokon belüli tudósok milyen gyakran részesítik előnyben honfitársaik munkáit. Minden tekintetben az Egyesült Államok az első; ők hivatkoznak a legtöbbet önmagukra is. Tehát az USA minden mérőszámot tekintve magasan kiemelkedik a többiek közül, majd következik az élboly tagjaként még Nagy-Britannia, Japán és Németország. Az üldözőbolyban ott van Kína, Kanada, és az európai nagyok: Franciaország, Hollandia, Olaszország, Oroszország. Őket pár, tudomány szempontjából boldogabb ország követi, mint például Ausztrália, Izrael. Magyarország a különböző szempontok szerint különböző helyeket foglal el, általában a harmincadik hely tájékán mozgunk. A H-index alapján például hazánk a 28. a 229 országot számláló rangsorban.
A tudományos eredmények mérésére tett erőfeszítések - az, hogy a mérési módszerek versengenek egymással, rangsorok készülnek az egyes tudományos lapok között - jelzik, hogy a tudomány nemcsak a világ mind jobb megismeréséről, a tudásról, vagy az egészségről szól, hanem piaci verseny is. Összetett verseny ez, sok szereplővel: az egyes kutatók, kutatócsoportok, egyes tudományágak, országok versenye. És nem utolsósorban: az egyes lapok és azok kiadóinak versengése.
A Thomson Reuters Web of Science-e és az Elsvevier által támogatott SCImago (és vele a Scopus) mostani versengése mögött látnunk kell, hogy a holland kiadó hosszú fejlesztés eredményeképpen, pénzt és energiát nem kímélve létrehozott egy, az amerikaiakéhoz hasonló adatbázist. A Thomson egyeduralmát azonban nehéz megtörni: ők számítják az impakt faktort, napjaink alapvető tudományos mérőszámát, és amíg az impakt faktor a mérvadó, addig az adatbázisuk is az marad. Az Elsevier az SJR-rel tehát az alapjául szolgáló, általa fejlesztett adatbázis elterjedését (aminek használata persze már pénzbe kerül), a Scopust is támogatja. Érdemes figyelni még arra a részletre, hogy de Moya Anegón azt emelte ki a Scopus és a Web of Science összevetésekor, hogy a Scopus az 1996 utáni időszakra nézve sokkal több adatot, publikációt tartalmaz. Ennek háttere, hogy a Scopus adatbázisa kezdetben csak és kizárólag 1996 utáni publikációkat tartalmazott; az azóta mostanáig (2008-ig) eltelt évek pedig nem hoztak fejlődést az 1996 előtti időkre nézve.
A másik nem elhallgatható dolog, hogy jelen írásunk főként egy, a Nature-ben 2008. januárban megjelent híradáson alapul. Ez a cikk közli azt az alábbi táblázatot is, amelyben a tíz vezető folyóirat van felsorolva az IF-ek és az SJR-ek alapján. Az IF-ek alapján kettő Nature-mutáció, a rákkutatás és a molekuláris sejtbiológia lapja került be az első tízbe, míg az SJR-ek rangsorában öt (!) Nature-kiadvánnyal is találkozunk. És még valami: a világ két vezető folyóirata a Nature és a Science, és az impakt faktorok tekintetében a Nature sokáig a Science előtt járt - mígnem az amerikai lap az utóbbi években többször előzött. Ráadásul az IF-ek rangsorában ott az első tízben a Science. Az SJR-ek rangsorából viszont eltűnik a Science, a Nature-lapok pedig eluralják a terepet. A mutációkat nem tekintve, a „nagy” Nature a SCImago rangsorában a 23. (6,2-es értékkel), míg a Science mögötte van a 30. helyen (5,3). A Nature-nek tehát megérte propagálni saját oldalain az SJR-t.
A dolgok mögé még láthatunk egy Amerika-Európa vetélkedést is a kontinensek lapjai (Nature-Science), kiadói és intézményei között. A számok, képletek, mérési módszerek mögött tehát befektetett pénz, kiadói marketing: piaci verseny is van.