Különleges
könyvárverést tartottak 2007 decemberében Budapesten: az aukcióra
került tételek között volt Isaac Newton Principia-jának 2.
kiadása is. Az emberi szellem egyik legnagyobb teljesítményének
kézzel fogható lenyomata 2 millió forintos kikiáltási árról
indult, és 2,2 millió forintért kelt el.
Vajon mekkora az emberi kultúra kincseinek nyers, számszerűleg megfogalmazott értéke? Egy árverésen mindez kiderülhet.
Az Alexandra Könyvesház 2007. december 15-ére hirdetett kézirat- és könyvárverésén az előzetesen közzétett katalógusban szerepelt Isaac Newton Principiájának (teljes címe Philosophiae Naturalis Principia Mathematica) 2. kiadása is. Ez latin nyelven, 1713-ban, azaz még Newton életében jelent meg. Az árverés reklámozásakor ugyan a Principia húzónévként működött, de ne higgyük, hogy a Newton-könyv volt a leginkább figyelemfelkeltőnek szánt darab. Vörösmarty Mihály, Ady Endre, Arany János kéziratai voltak az igazi bombák, és mint azt a leütési árakon látni fogjuk, tényleg ezek a dokumentumok szerepeltek kiugróan jól az árverésen.
A Principia-t gyakran emlegetik a világ valaha volt legfontosabb, vagy (a Biblia után) a második legfontosabb könyvének. A Principia a Newton előtti tudományos fejlődés betetőzése és a Newtonnal új útjára induló tudomány alapvetése.
A Principia-t Isaac Newton 17-18 hónap alatt írta; első kiadása 1687-ben jelent meg, Edmund Halley anyagi támogatásával. A mű eredeti célja az égi mechanika által felvetett kérdésekre való válaszadás volt: „Dr. Vincent bemutatta a Királyi Társaságnak Isaac Newton úr által a társaságnak dedikált Philosophiae Naturalis Principia Mathematica című munkáját, amelyben a Kopernikusz-féle hipotézis Kepler által adott változatának matematikai bizonyítását adja, és megmagyarázza az égi jelenségek összességét azzal az egyetlen feltevéssel, hogy a gravitáció a Nap közepe felé hat a távolság négyzetével fordított arányban.”– idézi Simonyi Károly nagyszerű művében, A fizika kultúrtörténetében (Bp., 1978, 219. p.) a Royal Society 1686. április 28-ai jegyzőkönyvét.
Vajon mekkora az emberi kultúra kincseinek nyers, számszerűleg megfogalmazott értéke? Egy árverésen mindez kiderülhet.
Az Alexandra Könyvesház 2007. december 15-ére hirdetett kézirat- és könyvárverésén az előzetesen közzétett katalógusban szerepelt Isaac Newton Principiájának (teljes címe Philosophiae Naturalis Principia Mathematica) 2. kiadása is. Ez latin nyelven, 1713-ban, azaz még Newton életében jelent meg. Az árverés reklámozásakor ugyan a Principia húzónévként működött, de ne higgyük, hogy a Newton-könyv volt a leginkább figyelemfelkeltőnek szánt darab. Vörösmarty Mihály, Ady Endre, Arany János kéziratai voltak az igazi bombák, és mint azt a leütési árakon látni fogjuk, tényleg ezek a dokumentumok szerepeltek kiugróan jól az árverésen.
A Principia-t gyakran emlegetik a világ valaha volt legfontosabb, vagy (a Biblia után) a második legfontosabb könyvének. A Principia a Newton előtti tudományos fejlődés betetőzése és a Newtonnal új útjára induló tudomány alapvetése.
A Principia-t Isaac Newton 17-18 hónap alatt írta; első kiadása 1687-ben jelent meg, Edmund Halley anyagi támogatásával. A mű eredeti célja az égi mechanika által felvetett kérdésekre való válaszadás volt: „Dr. Vincent bemutatta a Királyi Társaságnak Isaac Newton úr által a társaságnak dedikált Philosophiae Naturalis Principia Mathematica című munkáját, amelyben a Kopernikusz-féle hipotézis Kepler által adott változatának matematikai bizonyítását adja, és megmagyarázza az égi jelenségek összességét azzal az egyetlen feltevéssel, hogy a gravitáció a Nap közepe felé hat a távolság négyzetével fordított arányban.”– idézi Simonyi Károly nagyszerű művében, A fizika kultúrtörténetében (Bp., 1978, 219. p.) a Royal Society 1686. április 28-ai jegyzőkönyvét.
Az első,
1687-es kiadás
Halley előszavával körülbelül 250 példányban jelent meg
Londonban. A második kiadást – amely a tavalyi árverésen
szerepelt – 750 példányban nyomták, 1713-ban, Cambridge-ben;
ebből 250 kötet Hollandiába és Franciaországba került. Magát a könyvet
a könyvészet remek alkotásának tartják, szép
kivetele, számos ábrája, fametszetei miatt. Piaci ára 18 800 Euro
(4,7 millió Ft); az első kiadás ára jóval magasabb, 270 ezer
Euro (67,5 millió Ft), azaz az árkülönbség a két kiadás között
mintegy 11-12-szeres lehet.
Az 1960-as években az
amerikai Babson Intézet könyvtárának kurátora, Macomber
feltérképezte a Principia
első három kiadásának fellelhető
példányait. Az első kiadásból 200-at talált – ebből 64-et az
Egyesült Államok könyvtáraiban. Az 1713-as második kiadásból
47-et, az 1726-os harmadikból 40-et talált az USA-ban; ez jelzi,
hogy a második kiadás ma már ritkábbnak tűnik, mint az első.
(Ezek a kiadások tehát még Newton életében, 1727-es halála
előtt jelentek meg.)
A Principia példányszáma nem mondható magasnak. Az ősnyomtatványok korában (a 15. század második felében) normális esetekben 100-300 között mozgott egy-egy kiadvány példányszáma.
Az átlagos példányszám hamarosan a néhány százról néhány ezerre emelkedett, és Newton korára már az akár több tízezres megjelenések sem voltak ritkák – persze, főleg a Biblia és a kalendáriumok arattak nagy sikereket. De a városi értelmiség prototípusának, Rotterdami Erasmusnak görög nyelvű Újszövetségéből már 1530-ban is 300 ezer példány forgott kézen szerte Európában; tehát már ekkor voltak bestseller-szerzők (ill. ez esetben fordító) is. A Principia első kiadása tipikusan azt a példányszámot hozza, amennyit egy mecénás támogatásával kiadott könyv szokott (mint említettük, Halley biztosította az első megjelenés anyagi fedezetét).
A Budapesten árverezett Newton-kötet kikiáltási ára 2 millió forint volt, leütési ára 2,2 millió forint: azaz kb. 8800 Euro-ért jutott hozzá a szerencsés ismeretlen on-line licitáló. Ez a nemzetközi ár kevesebb mint fele: jó üzlet volt tehát hazánkban Newtont venni. Ennél a 2,2 millió forintnál már a kikiáltási ára is magasabb volt (2,5 millió; 3 milliós leütési ár) Berei Farkas András hódmezővásárhelyi születésű, 18. századi vándorköltő és életművész 32 darabos hagyatékának. Károli Gáspár, az első magyar bibliafordító latin nyelvű levele már 8 milliót ért. Egy Voltaire-levél a tisztánlátásról, vagy Baudelaire-é egy meg nem kapott kölcsönről azonban majdnem éppen annyit ért Pesten (2,5 milliót), mint a Principia. És persze egy másik kategóriát képviseltek a nagyágyúk: Vörösmarty Mihály kézirata Az országház című versről 13 millió, Arany János Szent Lászlója 11 millió, Ady egy saját kezűleg írt esszéje 7 millió forintért kelt el. Mindebből úgy tűnik, a kéziratjelleg és a híres magyar szerzőség együtt felsrófolja a fővárosi árakat. Newton főműve ebben a mezőnyben szinte középszer maradt.
„Ebéd után, jó meleg idő lévén, a kertbe mentünk, és teát ittunk egy almafa árnyékában, kettesben vele. Egyéb beszélgetések között azt mondta nekem, hogy egészen hasonló a szituáció, mint korábban, amikor a gravitáció ötlete agyában felmerült. Egy alma esése váltotta ki, ahogy ő gondolataiba mélyedve üldögélt. Vajon miért kell ennek az almának mindig függőlegesen a Földre esni – gondolkodott magában. Miért nem mehet oldalra vagy fölfelé, csak mindig a Föld központja felé? Nyilvánvaló az ok az, hogy a Föld vonzza. Kell tehát, hogy az anyagban egy vonzóképesség legyen, és ezen vonzóképesség összege a Föld középpontjában kell hogy legyen, és nem a Föld valamelyik oldalsó részén. Ezért esik az alma függőlegesen, vagyis a középpont felé. Ha az anyag vonzza az anyagot, akkor ez a vonzás arányos kell hogy legyen annak mennyiségével. Így tehát az alma vonzza a Földet éppúgy, ahogy a Föld vonzza az almát. Íme, itt egy olyan hatás, amit mi gravitációnak nevezünk, amely kiterjed az egész univerzumra.”
Newton barátjának, W. Stukeley-nek emlékezése egy 1726-ban folytatott beszélgetésre
(Idézi Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete, Bp., 1978, 218. p.)
Eredetileg megjelent:
Newton az árverésen
Égi Háttér, II. évfolyam, 2. szám, No. 6. (2008), 28-30. p.
vissza az oldal tetejére
A Principia példányszáma nem mondható magasnak. Az ősnyomtatványok korában (a 15. század második felében) normális esetekben 100-300 között mozgott egy-egy kiadvány példányszáma.
Az átlagos példányszám hamarosan a néhány százról néhány ezerre emelkedett, és Newton korára már az akár több tízezres megjelenések sem voltak ritkák – persze, főleg a Biblia és a kalendáriumok arattak nagy sikereket. De a városi értelmiség prototípusának, Rotterdami Erasmusnak görög nyelvű Újszövetségéből már 1530-ban is 300 ezer példány forgott kézen szerte Európában; tehát már ekkor voltak bestseller-szerzők (ill. ez esetben fordító) is. A Principia első kiadása tipikusan azt a példányszámot hozza, amennyit egy mecénás támogatásával kiadott könyv szokott (mint említettük, Halley biztosította az első megjelenés anyagi fedezetét).
A Budapesten árverezett Newton-kötet kikiáltási ára 2 millió forint volt, leütési ára 2,2 millió forint: azaz kb. 8800 Euro-ért jutott hozzá a szerencsés ismeretlen on-line licitáló. Ez a nemzetközi ár kevesebb mint fele: jó üzlet volt tehát hazánkban Newtont venni. Ennél a 2,2 millió forintnál már a kikiáltási ára is magasabb volt (2,5 millió; 3 milliós leütési ár) Berei Farkas András hódmezővásárhelyi születésű, 18. századi vándorköltő és életművész 32 darabos hagyatékának. Károli Gáspár, az első magyar bibliafordító latin nyelvű levele már 8 milliót ért. Egy Voltaire-levél a tisztánlátásról, vagy Baudelaire-é egy meg nem kapott kölcsönről azonban majdnem éppen annyit ért Pesten (2,5 milliót), mint a Principia. És persze egy másik kategóriát képviseltek a nagyágyúk: Vörösmarty Mihály kézirata Az országház című versről 13 millió, Arany János Szent Lászlója 11 millió, Ady egy saját kezűleg írt esszéje 7 millió forintért kelt el. Mindebből úgy tűnik, a kéziratjelleg és a híres magyar szerzőség együtt felsrófolja a fővárosi árakat. Newton főműve ebben a mezőnyben szinte középszer maradt.
„Ebéd után, jó meleg idő lévén, a kertbe mentünk, és teát ittunk egy almafa árnyékában, kettesben vele. Egyéb beszélgetések között azt mondta nekem, hogy egészen hasonló a szituáció, mint korábban, amikor a gravitáció ötlete agyában felmerült. Egy alma esése váltotta ki, ahogy ő gondolataiba mélyedve üldögélt. Vajon miért kell ennek az almának mindig függőlegesen a Földre esni – gondolkodott magában. Miért nem mehet oldalra vagy fölfelé, csak mindig a Föld központja felé? Nyilvánvaló az ok az, hogy a Föld vonzza. Kell tehát, hogy az anyagban egy vonzóképesség legyen, és ezen vonzóképesség összege a Föld középpontjában kell hogy legyen, és nem a Föld valamelyik oldalsó részén. Ezért esik az alma függőlegesen, vagyis a középpont felé. Ha az anyag vonzza az anyagot, akkor ez a vonzás arányos kell hogy legyen annak mennyiségével. Így tehát az alma vonzza a Földet éppúgy, ahogy a Föld vonzza az almát. Íme, itt egy olyan hatás, amit mi gravitációnak nevezünk, amely kiterjed az egész univerzumra.”
Newton barátjának, W. Stukeley-nek emlékezése egy 1726-ban folytatott beszélgetésre
(Idézi Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete, Bp., 1978, 218. p.)
Csizmadia Ákos
Eredetileg megjelent:
Newton az árverésen
Égi Háttér, II. évfolyam, 2. szám, No. 6. (2008), 28-30. p.
vissza az oldal tetejére